A borász felesége [antikvár]

1940 MAJUSA INES Az út kígyózva futott Champagne dús szőlészetei kö--ZjL zött, amikor Ines Chauveau délnyugat felé száguldott Reimsből. Csillogó fekete Citroënje nyomában porfelhők szálldostak, a szél vadul tépte gesztenyeszínű haját. Májust írtak, a tőkék már ébredeztek, a bimbóik apró öklökként nyújtózkodtak a nap felé. Heteken belül virágozni fognak, és szeptemberre a gyümölcsök - halványzöld Chardonnay, tintafekete Pinot Meunier, és áfonyás árnyalatú Pinot Noir - telten várják majd a szüretet. De vajon Ines itt lesz még akkor? Itt lesz még bármelyikük? A nő megborzongott, közben fékezett, hogy bevegyen egy kanyart. A motor tiltakozva morgott, miközben a nő ráfordult a hazavezető útra. Michel azt mondaná, hogy túl gyorsan, túl felelőtlenül vezet. De végtére is a férfi óvatos mindenben. Júniusban lesz egy éve, hogy összeházasodtak, és Ines nem emlékezett olyan napra, amikor a férje ne korholta volna gyengéden valamiért. En csak vigyázok rád, Ines, mondogatta mindig. Ez a férjek dolga. Mostanában szinte