A boldogtalan ember [antikvár]

Részlet: A vonat mint ugrásra kész kígyó, hevert az állomás üvegkupolája alatt, hogy beleharapjon a messzeségbe. A kocsisor kivilágított ablakainak fényében siető emberek tolongtak, izzadt hordárok számokat rikoltottak a levegőbe és merőn figyelték, honnan érkezik kiáltásukra válasz. Bőröndhegyek között tolókocsikon újabb és újabb kofferóriások érkeztek, ölelkező párok, könnyező nők, izgatott férfiak kavarogtak a sinek mentén felhőző gőzfoszlányok között, melyek a mozdonytól szakadtak el s mint könnyű selyemzsebkendők hullottak alá a peront borító piszokba.