A boldog város [antikvár]

Részlet: Két és fél évvel ezelőtt egy nagy amerikai filmtársasággal kötött szerződésem Hollywoodba szólított. Előzőleg Newyorkban töltöttem néhány hetet, ahol egy darabom premierjét készítettem elő. Fáradságos, nehéz idő volt ez, kora délelőttől késő éjszakáig próbáltunk, szinte megszakítás nélkül, amerikai energiával, amelyhez nehezen szokik egy kényelmesebb, lustább, meggondoltabb európai temperamentum. Azonkívül nagyon sok bajom volt egy tehetséges színésznővel, akit azonban az alkohol és a kokain mámora teljesen hatalmában tartott. Mivel pedig attól függött a darab sorsa, hogy a színésznő, miközben szerepébe beleéli magát, le tudja-e küzdeni démonát - jobban mondva az élethez s művészetéhez való ragaszkodása felül fog-e maradni a megsemmisítő narkotikus erőkön, - még a rendes próbaizgalmakon felül ilyen emberi tragédia közeli szemlélése rendkívül kimerítette idegerőimet. A színdarabíró, mint minden művész, sajátságos lény, aki azt hiszi, abba éli bele magát, hogy egy sikeren múlik az egész sorsa. S bár életének tapasztalatai - ha józanon mérlegeli a dolgokat, - azt mutatják, hogy a művészi pálya sikerek és bukások sorozata, melyből szerencsére az emberek emlékezetébe inkább csak a sikerek maradnak meg, - mégis újból és újból belelovalja magát abba, hogy a legújabb munkája sorsa hallatlan sokat jelent a számára.