A bölcseség hét pillére I-II. [antikvár]

Mr. Geoffrey Dawson rábeszélésére az All Souls College kellő szabadságot adott nekem 1919-20-ban, hogy az arab fölkelésről írjak. sir Herbert Baker pedig szállást és lehetőséget nyujtott munkámra westminsteri házában. Az ekképpen megírt könyv 1921-ben került szedés alá: s szerencsémre voltak barátaim, akik korrekturában megbírálják. Különösen köszönettel tartozom Bernard Shawnak és feleségének számtalan különféle értékes tanácsukért; és mindazoknak, kiket az itt következő pontosvesszők jelölnek.Könyvem nem kíván pártatlan lenni. Két kézzel harcoltam, a magam erejéből. Tekintse az olvasó személyes elbeszélésnek, ami visszaemlékezés útján jött létre. Nem tudtam rendes jegyzeteket vezetni; hiszen kötelességmulasztás lett volna az arabokkal szemben, ha ilyen babérokra pályázom, míg ők verekednek. Fölötteseim, Wilson, Joyce, Dawnay, Newcombe és Davenport, mind elmondhatják ugyanezért. Ez áll Stirlingre, Youngra, Lloydra és Maynardra; Buxtonra és Wintertonra; Rossra, Stentre és Siddonsra; Peakere, Hornbyra, Scott-Higginsre és Garlandra; Wordiera, Benettre és MacIndoera; Bassettre, Scottra, goslettre, Woodra és Grayre; Hindere, Spencere és Brightre; Brodiera, Pascoera, Gilmanre és Grisenthwaiterre, Greenhillre, Dowsettre és Wadere; Hendersonra, Leesonra, Markinsre és Nunanra.