A betétkönyv balladája [antikvár]

Kivezetett korábbi könyvtári példány. Védőborító szélei kissé szakadozottak.
Fülszöveg Ján Johanides új könyvének végtelenbe futó kezdő mondata akár egy Krúdy-regény kezdete is lehetne: "Szemben az alkonyodó éggel, amit a háromhetes eső tisztára mosott, szemben a vaskos törzsű juharfákkal, amelyek már sok-sok éve állnak itt, s nyirkos október végeken, a leáldozó napfényben elefántok lábára emlékeztetik az embert..." De a krúdys helyzetből-hangulatból Johanides egyáltalán nem krúdys drámát bont ki: a történet néhány órájában (amelybe jelen, múlt - félmúlt és régmúlt -, sőt részben a jövő is belefér) öt ember - anya, apa és felnőtt gyermekeik - emésztik-marják egymást, ugranak képletesen s valóságosan is pillanatonként egymás torkának - a pénz miatt. A történet mai, de a szereplőket a "szálvesztés" technikájának s a sejtelmes, ellengő időnek köszönhetően túlélőknek, a letűnt korokból itt maradt kreatúráknak érezzük. Johanides lélektanilag pontos pillanatképekben, aprólékos leírásokban tárja elénk elidegenedettségüket, gyűlölködő és számító énjüket.