Öt sarok [antikvár]

Egy dúsgazdag perui bányamérnök és egy paksaméta fotó. Nagyon kínos fotó. Enrique Cárdenas borzadva ismeri fel magát egy tucatnyi prostituált közt, meztelenül, a legkülönfélébb pozitúrákban, az elé tett felvételeken. Zsarolás. A zsaroló Rolando Garro, egy bulvárlap főszerkesztője, a képeket titokban készítették egy orgián. Cárdenas nem fizet, a fotók megjelennek. Három utánnyomás egyetlen nap alatt! Óriási a botrány, a szégyen, egész Lima ezen csámcsog, a bányamérnök családja romokban. A főszerkesztőt nemsokára bestiálisan meggyilkolják - és a gyanú természetesen Cárdenasra terelődik... A kilencvenesévekben járunk, Fujimori elnöksége és a Fényes Ösvény terrorcselekményei idején, amikor Peru tényleges vezetése gyakorlatilag a titkosszolgálat főnökének a kezében van, és amikor Fujimori (akivel szemben egyébként Vargas Llosa alulmaradt az elnökválasztási küzdelemben) jó pár évre a gátlástalan korrupció mocsarába süllyesztette az országot. A Nobel-díjas szerző a latin-amerikai irodalom hagyományához híven ismét a diktatúra témájára írt variációt. Itt azonban - A Kecske ünnepe komor realizmusával ellentétben - könnyedebb írói fogásokkal él: a szemérmetlen politikai játszmákat szemérmetlen hálószobai játszadozásokkalfűszerezi.