Túléltem [antikvár]

Nota bene - jól jegyezd meg!Sokáig halogattam, hogy számot vessek azzal az emberöltővel, amelynek kezdete gyermekkorom éveire esik. Szép volt, igaz sem volt talán Szeretetben növekedtem.Aztán a történelem kereke alá kerültem. Másokkal együtt engem is próbára tett az embertelen ideológián alapuló rendszer, az erőszak, a hazugság, az emberi szörnyetegek. Emlékeim kiadásával nem törekszem írói érdemekre, egy tükör hátoldalát szeretném megvilágítani. Utolsó képviselői közé tartozom annak a nemzedéknek, amelyik az évezred végének hatvan esztendejéről hiteles tanúságot tud tenni. Nem változtattam a tényeken, nem távolodtam el az igazságtól. Ahogy átéltem, ahogy túléltem a magam és egykori környezetem történetét, a magyar múlt egy szeletét, ahogy a bőrömön éreztem a diktatúra lesújtó öklét, úgy örökítettem azt meg először német nyelven, osztrák kiadásban. Kisparaszti származásom szerint nem tartoztam az ún. vagyonos, kizsákmányoló osztályhoz, ennek ellenére a népi igazságszolgáltatás" talált okot, hogy elverje rajtam a port. Könyvemet dokumentumnak szántam, hozzájárulásnak ahhoz, hogy ne lehessen szőnyeg alá söpörni a történelem minden szemetét.Emlékeztetni szeretném olvasóimat arra a közel negyedmillió magyar földönfutóra, akiket a kommunista rendszer elűzött akkor, amikor a háború ütötte sebek Európa számos országában már rég begyógyultak. Mennyi szorgalmas kezet, értelmes fejet és utódot veszített el örökre az ország!A nemzetnek meg kell birkóznia múltjával. De hogyan birkózzon meg azzal, amit elfelejtett? Hogyan ítélkezzenek az újabb nemzedékek a korról, amelyet nem éltek át, amelyről alig szerezhettek tudomást? A történetírók gyűjtik a dokumentumokat, bemutatják az összképet, jótállnak a számokért, ám ez az igazságnak csak az egyik fele, mert elrejti az embereket, a szereplőket; a támadókat éppúgy mint a legyőzötteket.