Túléltem a terrort 1954-1961 [antikvár]

VASZKO TAMAS EMLÉKEZÉSE ELÉFurcsa, de mégis jól eső érzés, amikor a történész idős barátaitól megkereséseket" kap, hiszen azt feltételezheti, hogy úgy vélik: ő is ismeri mindazt, amit ők, netán jobban is tudja". Az utóbbiban nem vagyok biztos, mi több az előbbi sem biztos, hogy igaz, az viszont igen, hogy sokat lehet tanulni az atyai barátoktól. Ha három-négy évtizeddel fiatalabb lennék, akkor a nagyatyai kifejezést is használhatnám, de sajnos magam is a hatodik X-től alig vagyok egy esztendőre és a nagyatyai barátaim már a Hadak Útjáról tekintenek le ránk. S ha letekintek, akkor azt tapasztalhatják, hogy vannak olyanok, akik szeretnék megosztani velünk - az utódokkal - emlékeiket, azokat, amelyeket egy olyan korban/ rendszerben gyűjthettek össze", amelyről jót mondani nem igen lehet, rosszat pedig kell! S miért nem lehet jót mondani? Mert az 1945 utáni első évtized magyar családok tízezreinek sorsát keserítette meg, tette tönkre. Az előző -a történetírás által Horthy-korszaknak nevezett - időszak polgári, középosztálybeli és paraszti családjainak is igyekezett megtörni a gerincét. Mert hova tűntek 1947-1949-re az 1945-ben még sokak által megvalósulni remélt álmok? A megvalósíthatatlan álmok közé. Nem lett Magyarországon polgári demokratikus társadalmi berendezkedés, a korábban sokszor - néha joggal - kritizált korszakban megszo-