Öt év a szögesdrót mögött [antikvár]

A lapok élei foltosak.
Ha kezedbe veszed, Kedves Olvasó, Bendász István naplóját, és figyelmesen olvasgatod, megismered szülőföldünk, Kárpátalja legújabb történetét. Talán vakmerőség, hogy amikor egy idős pap, egy gyémántmisés pap, aki a munkácsi görögkatolikus székesegyház káptalanjának kanonoka, tudós és történész naplójához írok bevezetőt, nem pápák, hittudósok könyveit vagy szavait említem. Sem pedig Szekfű, Prohászka vagy Hodinka szavait idézem, de a sokak által ismeretlen Tolnai Kálmán nevét említem és a Zuhanás című könyvét. Tolnai Kálmán nem pap, és nem hittudós. Talán még hívő sem. Foglalkozása: bűnügyi nyomozótiszt, aki visszaemlékezéseiben izgalmas, érdekfeszítő eseményekről számol be. A tettes, a bűn elkövetője legtöbbször kézre kerül, és elnyeri méltó büntetését. Bendász István a beszámolójában szintén említi a „bűncselekményeket", melyek „elkövetői" rács mögé kerülnek, vagy szögesdrót mögött töltik le „büntetésüket", és dolgoznak állati körülmények között, éveken át. De Tolnai Kálmánnál a bűnösök: valódi bűnösök, és a nyomozó tisztviselők a rend őrei. Bendász Istvánnal fordított a helyzet. Nála az elítéltek ártatlan emberek: hősök, vértanúk, akik egy eszméért éltek és harcoltak. Az igazi bűnös pedig a nyomozó, az ítélkező hatóság. Egy ördögi, sátáni tervnek a végrehajtói ők. Céljuk: Kárpátalján is elpusztítani, gyökerestül kiirtani mindazt, ami szent az ember számára: hitét, vallását, nemzeti öntudatát, a család egységét, hogy gyermekeinkből janicsárokat neveljenek. A bevezetőben szinte kötelező bemutatni és értékelni a könyv szerzőjét és munkáját. Miképp feleljek meg e feladatnak?