Merényletek Hitler ellen [antikvár]

Bevezető Hitler 1914. augusztus 16-án vonult be a 16. bajor tartalékos gyalogezredhez. Október 7-én érkezett meg a mozgósítási parancsa. A Németország déli részén lezajlott néhány hetes alapkiképzés után új bajtársaival együtt egyenesen az első ypres-i ütközetbe vezényelték. November végére a 3300 fős ezredből 2500-nál többen estek el vagy sérültek meg súlyosan. A szerencsések egyike Hitler volt, aki feljegyezte, hogy a modern hadviselés kicsivel több, mint egy hónapja után 250 fős századából mindössze 42-en maradtak életben. Nagyon sokan úgy haltak meg, hogy éppen csak beleszagoltak a háborúba, ám őt elkerülte a halál és a sebesülés. Nagyjából ekkor kezdte hinni, hogy ő „született túlélő". Borotvaélen A következő négy évben Hitler a nyugati front legvéresebb ütközeteiben vett részt az első sorokban harcoló katonaként, majd később az ezred főhadiszállása felé és vissza üzeneteket hordozó futár lett. Közben kétszer került úgy a „borotva élére", hogy megmenekülését csodának tartotta. 1915. február 11-én egy 15 centiméteres szövetségi gránát telibe találta a lövészárkukat. A fedezékük felrobbant, de senkinek sem esett baja. A sértetlen Hitlernek is sikerült kimásznia a sár és a romok alól. Ugyanebben az évben, szeptember 25-én néhány bajtársával vacsorázott a fronton, amikor - mint később állította - egy belső hang azt mondta neki, menjen odébb, és álljon lejjebb a lövészárokban. Másodpercekkel később becsapódott egy