Bővebb ismertető
1.
Még Berlinben cívn o c-«
Martin Bormann nem volt akárki; személyéről és múltjáról valamivel később írunk majd. A náci Németországban kialakított nemzetiszocialista (náci), diktatórikus Harmadik Birodalom maroknyi legfontosabb vezetőinek egyikeként 1945 tavaszán ő is a már voltaképpen pusztulásra ítélt fővárosban tartózkodott.
Nem önszántából tette.
Árnyékként követte drága vezérét, Adolf Hitlert. Mint a Birodalom sok szempontból második embere, sokak számára Hitler helyettese, ő is kénytelen volt követni a már-már elboruló elméjű Führert. Aki viszont 56. születésnapján, 1945. április 20-án úgy döntött, Berlinben marad, hogy „vezesse a harcot", és onnan kényszerítse térdre a támadókat".
Amire persze a legcsekélyebb esélye sem volt. Az ellenséges gyűrű már-már bezárult a nagyváros körül. Az utolsó hónapok hadi eseményei a hozzáértők számára egyértelművé tették, hogy német győzelemről itt már aligha lehet beszélni - vagy éppenséggel arról csak beszélni lehet. Ezt tette Hitler is.
A diktátor azzal vigasztalta a még mellette kitartó tízmilliókat, köztük a frontkatonák millióit, hogy sikerül majd megállítani az ellenség előrenyomulását. Ámbár a katonák már 1944 második felében sejtették, hogy szomorú vége lesz az addigi nagy előretörésnek; mi több, ezt már 1942 végén, 1943 elején sejteni lehetett. Megakadt az addig diadalmasan előretörő hadigépezet.
És ha csak megakadt volna ! De az ellenség, négy akkori nagyhatalom csapatai mindenfelé ellentámadásba lendültek. A németek sem voltak egyedül; Európában a kezdetben még erős olaszok, a Távol-Keleten pedig a valóban erős japánok álltak