Jane nyomában [antikvár]

2010 Teljesen átlagos nap volt, amikor egy nem mindennapi levél a nem megfelelő postaládában landolt. A postaládák egyformák voltak, egymás mellett álltak, ugyanabból a gyenge, ócska fémből készültek, és a zsanérok mellett már rozsdásodtak. A barna téglafalra fúrták fel őket, a régiségbolt ajtaja mellé; a mellé az ajtó mellé, amelynek a csengője, akárhányszor belépett vagy kilépett rajta egy vásárló, elragadóan vagy éppen idegesítően csilingelt, attól függően, kit kérdezel. A Thompson Régiség és Antikvárium tudhatta magáénak a bal oldali postaládát, az egyes számút, amelyet egy felpöndörödött, aranyszínű matrica volt hivatott jelezni. Az üzlet feletti lakáshoz a jobb oldali postaláda tartozott, amelyen hasonló címke hirdette a kettes számot. Alig volt különbség köztük, Nancy Mitchell számára azonban, aki az emeleten lakott és mit sem tudott a neki címzett levélről, nagyon is sokat számított. A címzésen nem szerepelt, hogy a College Street-i régi épület melyik részébe szánták, így a postás minden további nélkül a régiségbolt postaládájába dobta a borítékot.