Élő kötet nem marad [antikvár]

A találkozóra Pápainé pontosan érkezett. Az urak késtek egy negyedórácskát, ami miatt azután többször is a legalázatosabban bocsánatot kértek, majd virágcsokorral köszöntötték Pápainét 60. születésnapja alkalmából. Mindez a Batthyány téren történt. Az urak még sűrűn mentegetőztek, de Pápainé már türelmetlen mozdulattal elhessentett minden további fölösleges szót, és bájosan lefegyverző mosolyával, félreismerhetetlen akcentusával, hangjának éneklő dallamával, amely csak fokozta a kijelentés báját, annyit mondott a szállingózó hóesésben, melyről egyébként a jelentés elfelejt megemlékezni: „Ez legyen a legnagyobb probléma, uraim", pontosabban azt mondta: „elvtársak", de most az elbeszélés komolyságának érdekében maradjunk az „uraim" kifejezésnél, ami mégiscsak hívebben tükrözi a férfiaknak egy gyönyörű virágcsokor kíséretében elhangzott gáláns bókjait. A kis társaság ezután - az előzetes megállapodásnak megfelelően - elindult a tér szélén, a templom mellett vagy mögött (értelmezés kérdése) található cukrászda felé, amelynek alagsori fekvése még a nagy áradások előtti időket idézte.