Csakis a tiszta igazat [antikvár]

ELŐSZÓ Menj oda, ahol csend van, és mondj valamit. Amy Goodman, Columbia Journalism Review, 1994 2005 elején meghívtak az irodalom népszerűsítéséért és a szólás szabadságáért dolgozó PEN-be, hogy adjak át egy díjat Anna Politkovszkajának. Nagyon megörültem a lehetőségnek, hogy találkozhatok vele, mivel ismertem a munkásságát, csodáltam bátor kiállását a csecsen konfliktussal és Putyin elnök önkényuralmi rendszerével szemben. Rettenthetetlen bátorságának köszönhetően azon néhány nemzetközi újságíró közé került, akiket emberi jogi aktivisták és ügyvédek egyaránt csodáltak. Beszédemben azt méltattam, ahogy Anna kompromisz-szumok nélkül beszámolt mindazokról a borzalmakról, amelyeket Csecsenföld népe átélt; felidéztem, hogy az orosz katonák megkínozták, majd a kivégzését is eljátszották, amiért dokumentálta a civil lakosság eUen elkövetett túlkapásokat; hogy tudósított a 2002-es moszkvai színházostromról és annak véres végkifejletéről, és hogy konokul ellenszegült az állami hatóságoktól ás az orosz politika egyéb kétes alakjaitól érkező fenyegetéseknek. Nagy hálával tartoztunk neki, amiért segített a Nyugatnak jobban megérteni a formálódó posztszovjet Oroszországot, és fényt derített Csecsenföld megszállásának valódi természetére, miközben ezt a brutális konfliktust mások Oroszország privát frontjaként mutatták be a terrorizmus elleni háborúban. Nem méltó a nevére az a demokrácia, amelyben megnyirbálják a sajtószabadságot, vagy írókat és újságírókat taposnak el; de volt egy író, aki - saját magát veszélybe sodorva - nem hagyta megfélemlíteni magát az államtól, és a hatalom szemébe mondta az igazat. I i . ' I