A szavak ereje [antikvár]

Prológus IK-14 Gerának pisilnie kellett. Megint. Már tizenegy órája ültünk az autóban. Ötpercenként vagy pisilni kéredzkedett, vagy újra és újra megkérdezte: „Ott vagyunk már?" Egy szemhunyásnyit sem aludt, pedig éjjel egykor értek vele haza. És most, alig nyolc órával később már a kocsimban ültünk. A büntetőtábor felé hajtottunk. Gerának pedig pisilnie kellett. - Gera, nem pisilhetsz ötpercenként! - fordult Petya a négyéves lányához. - Nem ítélhetsz meg egy műalkotást a hatása alapján. - Német televíziósok követtek egy másik autóval, ezúttal a tőlük kapott felcsíptethető mikrofonba beszélt. Az éjszakát Zubova Poljanában töltöttük, egy hotelben, az autót a hotel hátsó bejárata elől kellett el-hoznom. így a németek filmezhették, amint a nyurga Petya, kezében kínai szögletes vászonszatyrokkal az autóhoz rohan. A csomagokat feleségének, Nágyának, Gera anyjának vitte a büntető telepre. - Hatodszor filmezik le, hogy pakolom tele az autót Nágyának! - nevetett, amikor beült az utastérbe. Úgy tűnt, élvezi a nyilvánosságot, amely a felesége bebörtönzésével járt együtt. Csak most, egy évvel az első