A recski tábor rabjai [antikvár]

A recski tábor rabjai című munkám eddig öt kiadást ért meg. Az elsőt 1984-ben Münchenben adta ki. Világszerte nagy sikert aratott könyvemre százsszámra kaptam az elismerő leveleket volt sorstársaimtól és vadidegen emberektől. Gratuláltak, hogy az addig agyonhallgatott, titokban tartott, ég a barátok között és családban is csak félve suttogott recski megsemmisitő táborról mertem írni. Életem a háborús évek kezdetéig viszonylag nyugodtnak, kiegyensúlyozottnak volt mondható. Édesapám foglalkozása miatt különböző városokban éltünk, iskolai éveim is ehhez viszonyultak. Diákcsínyek, udvarlások, lányos házaknál zsúrok, táncos estélyek és főképpen a sport, tenisz, futball, kardvívás, utazások tették változatossá fiatal éveimet. Jött azonban a háború, mikor nekem is különböző területeken kellett helytállnom és teljesítenem hazámmal szembeni kötelességem. 1944 karácsonya sorsforduló életemben, majd a legveszélyesebb kegyetlen szenvedésekkel teli esztendők követték egymást. Többek között részt vettem a körülzárt Budapest védelmében, a keleti horda ellen vívott harcokban, befejezésül a kitörésben. Szeretném itt megjegyezni, hogy egyes hadtörténészek állításával szemben a harcok nem 51, hanem 104 napig tartottak. Ugyais ezek 1944. november 1-jén kezdődtek. Ekkor egy szovjet páncélos ék Budapest külvárosáig, Soroksárig nyomult előre. Ezért ettől az időtől kell Budapest sotromát számolni. Ezekkel az eseményekkel kapcsolatb an még egy pár igen fontos epizódot meg kell említenem.