Kortársaim (dedikált példány) [antikvár]

Előszó Valahányszor társaságban, vagy baráti körben beszélni kezdtem a múltról, négyszemközt is, közösségben is elhangzott a lelkes kérés: Írd le! Ne vesszen el! Mert akik hallgatták, nagyon érdekesnek találták a letűnt korokat, azok szellemét és alakjait. írok tehát. Nem elméletet írok, személyeket idézek fel. A személyek által megjelennek az egymás után következő korszakok. A korszakok hatottak a személyekre, a személyek hatottak a korszakra. Nem lehet kimerítő ismertetést adni a gyors egymás után következő korszakokról, nem is lehet őket élesen szétválasztani, egyik korszak belecsúszik a másikba, mint ahogyan a személyek is az egymás után gyorsan változó különböző korszakokban éltek. De azért bizonyos távlatból már jól lehet látni a változást. Micsoda változáson ment keresztül egy évszázad alatt társadalmunk! És az Egyház! Jönnek tehát egy letűnt kor képviselői. Papok egyszer a maguk hősies helytállásával, máskor mosolyogni való fonákságaival, fény- és árnyoldalakkal. Egy más világ, egy letűnt világ történetei és szelleme. Kérem a Kedves Olvasót, adózzon elismeréssel a névtelen hősöknek, legyen olyan jóindulattal a személyek megítélésében, amilyen jóindulattal én írtam róluk. Ne felejtsük el, hogy ezek az emberek hűségesen helytálltak Isten országának építésében. Miskolc, 2008 húsvétján A szerző 5 1