Ki eteti a sirályokat? [antikvár]

Részlet a könyvből: "A SCHÖNBRUNNI TOALETT Egy furcsa tizenéves állt a patinás palota modern vécéjében. Két kezét dörzsölte egymáshoz, előbb arra gyanakodtam, ferde hajlamai vannak, s az valami császárvárosi jel Közben illedelmesen, de kissé lekezelően utasította azokat, akik világcivilizációban kevésbé voltak jártasok, hogy melyik gombot nyomják meg, hogy zubogjon a víz, merre-fele állítsák be a meleget. Miután én magam a csapokkal, gombokkal végeztem, a fotócellás kézszárítóhoz járultam - problémát számomra annak beindítása sem okozott, hiszen illemhelyi kérdésekben akkor már jártas voltam. Legalább egytucat reptér vizeldéjét kitapasztaltam, tíz főváros száz múzeumának a vécéjén hagytam alázubogni a vizet. Stockholmból Brassóba meg Brassóból Stockholmba kocsizva naponta más és más panzióban vagy szállodában szálltunk meg, s ahány panzió, annyi toalett Engem még a Zácsekék propellerje sem tévesztett meg Melkben, tudtam, hogy abban a szagelszívót kell tisztelni. No de a schönbrunni fiatal elmulaszthatta azt a mozzanatot, amikor én a kézszárítónak alányúltam, hogy beindítsam, már csak azt vette észre, hogy a gép fújja a meleg levegőt. S ő, aki a gombfronton olyannyira jártas volt, azt az egyet nem tudta kezeim. Úgyhogy ott, előttem szűnt meg az echte császárvárosi fölény - hozzám lépett, és megkért, mutassam meg, hogyan kell beindítani azt, aminek se gombja, se kapcsolója. Visszaléptem az automatához, kezem alája dugtam, s az beindult. Azután elvettem, s az kikapcsolt. Majd hagytam, hogy ő nyújtsa alája a kezét, s hát neki is beindult "