Zoárd vitéz [antikvár]

Részlet: Fekete, szakállas felhők úsztak a koratavaszi égen kelet felé. Még alig olvadt el a februárvégi, szennyes hó, de már újzölden mosolyogtak a rétek. Az eső lassan szitált. A levegő mégis langyos volt az enyhe páráktól. Egy magános fűzfán szarka cserregett, majd hirtelen felrepült, bizonytalan kört kanyarított a levegőben és szállt lomhán a nyugati széltől sodortatva. A gyepű előtt páncélos vitézek bírkóztak a sárral. Lehettek vagy háromszázan. Nagy bőrpajzsot, széles, pikkelyes mellvértet viseltek, a kezükben pedig óriási, lobogós lándzsák fényes acélhegye meredezett a borús ég felé.