Vízilovak [antikvár]

Két nagy, kerek orrnyílás bukkan fel egy afrikai tó iszapos vizéből, majd hangos horkantás hallatszik sűrű vízfröcsögés kíséretében. Az orrnyílások egy vízilóhoz tartoznak, amely éppen a felszínre bukkan levegőt venni. Az óriási állat mellett hirtelen két kisebb orrnyílás jelenik meg: tulajdonosuk egy vízilóbébi. Gyorsan kinyitja az orrnyílásait, és életében először mélyet szippant a levegőből. Az újszülött víziló ugyan még csak pár perce jött a világra, de már tud járni és úszni. Még gyenge lábán szaporán követi vízilómamát a partra. Az anya lehajtja hatalmas fejét, hogy szem előtt tartsa borját. Őt egyetlen vadállat sem merné megtámadni, ám egy éhes krokodil, hiéna vagy oroszlán elragadhatná a kicsit. Ha támadás történne, vízilómama falként magasodna a bébi és a ragadozó közé, és valószínűleg halálra taposná a vakmerő támadót. Vízilómama megáll, így borja végre szophat egy kicsit. Evés közben a kicsi orrlyukai reflexszerűen bezáródnak, mert visszatartja a lélegzetét. Ez nagyon fontos mozzanat, hiszen a vízilovak gyakorta a víz alatt szoptatják borjukat, ahol a kicsinek akár két percig is ki kell bírnia levegővétel nélkül.