Vilmos, a hajósinas [antikvár]

Részlet a könyvből: Hajóroncsokból sebtében összetákolt tutaj, kátrányos rongyokkal rajta, hányódik a végtelen tengeren. Az albatrosz, az óceán hatalmas szárnyú keselyűje, fölötte lebeg s egy pillanatra szinte megáll, úgy figyeli a rozoga jószágot. Van is rajta bámulni való, mert akármilyen törékeny, mégis ketten bízták rá az életüket; egy férfi és egy vitorlarongyokba bebugyolált, alvó fiú. A férfi kezével védve szemeit a nap ellen, látható nagy aggodalommal vizsgálja a tenger felületét. Előtte a ponyván egy emelőfa, egy pár evező és egy balta hever, egyebet még az albatrosz éles szeme sem tudna megpillantani. Tovább is repül napnyugta irányában, de néhány méternyire újra megáll és letekint a vízre. Még egy tutaj t vesz észre, amely tízszerte szélesebb az előbbinél és lomhán vesztegel a tükörsíma víz felületén, szintén hajóroncsokból, árbocokból, vitorlarudakból, hajóbordákból, kötelekből, és hasonló dolgokból van összeeszkábálva. Az oldalához kötött üres hordók könnyítették súlyát..."