Váratlan utazás 2. [antikvár]

Részlet: 1. Volt valami az öreg udvarházban, ami megállásra kényszerítette Sarát. Talán a hatalmas, hegyes rácsos vaskerítés, amely megannyi fogként vicsorgott az arra járókra. Talán a sötét lucfenyők, amelyek szorosan körülölelték a néma házat, mintha valami titkot őriznének. Mintha az egész hely csupa sötét gyűlölet és szívfájdalom lett volna. Csendes sírásra, tragédiákra emlékeztette, talán - és megborzongott a gondolattól - még valami átokra is. Sara hirtelen megállt a kapunál, olyan hirtelen, hogy Félix, aki közvetlenül mögötte caplatott az üres ruháskosárral, beleütközött. Elvesztette az egyensúlyát, egyenest nekitántorodott Cecilynek, aki elterült a földön. - Az ég szerelmére, Félix King, csak mert apa és anya bementek a városba egy napra, nem kell úgy viselkedned, mint egy huligánnak - szapulta Felicity, miközben felsegítette és leporolta a húgát. Tizenhárom éves volt, a legidősebb King gyerek, és úgy érezte, kötelessége, hogy babusgassa a tízéves Cecilyt, és basáskodjék Félix fölött. A tizenegy éves fiú néha nem találta a helyét két lánytestvére között. - Nem is vagyok hu-gi-lán - tiltakozott Félix, aki néha ösz-szekeverte a szótagokat. - Merthogy Sara megáUt, ugyibár. Csak úgy. Mintha valaki elkapta volna a grabancát. -A ház ragadott meg - suttogta Sara, és a fák között megbújó sötét épületet bámulta. - Szavamra mondom, a ház kinyúlt, és szívemre kulcsolta jeges ujjait. Felicity felsóhajtott: 7