Váratlan utazás 1. [antikvár]

Részlet: 1. Sara Stanley elgondolkodva lépkedett a dadája mellett. Csodálatos, verőfényes délután volt, a nap olyan ragyogóan sütött, ahogy csak ilyenkor, nyár végén szokott, Westmountban, Montrealnak abban a negyedében, ahol Sara lakott a papájával. Szemlátomást mindenütt gondosan ápolt pázsit zöldellt, az élő sövényt hibátlanul egyenletesre nyírták, és a gondozott virágágyakban itt is, ott is késő nyári virágok bontogatták szirmaikat. Sara pillantása egy sor élénk színű krizantémra esett, amelyek úgy ringatóztak hosszú szárukon, mint a balerinák. - Éppen azon gondolkodtam, tudnak-e táncolni a virágok - vallotta be Sara. - Nahát, Sara Stanley, hogy neked miken jár állandóan az eszed! - mosolyodott el Louisa dadus. A dada jól tudta, milyen élénk fantáziája van Sarának, hogy mennyire csapongó a képzelete, és hogy szeret regényes ábrándokba merülni. Mások rendszerint vagy irigyelték, vagy sajnálták a tizenkét éves kislányt. - Szegény, magányos kis jószág - sóhajtott fel az egyik ismerős asszony minden alkalommal, valahányszor megpillantotta Sarát a dadájával. - Elkényeztetett kis béka, aki túlságosan sok időt tölt felnőttek között - suttogta egy másik. - Többet kellene együtt játszania a korabeli gyerekekkel -jelentette ki megfellebbezhetetlenül egy harmadik. - Ki hallott már ilyet, egy gyereket elvinni Egyiptomba! Ez már tényleg botrányos! Ki tudja, mi mindent láthat egy ilyen helyen! - méltatlankodott egy vénkisasszony.