Uj utak [antikvár]

Nagy, fehér csillagokból szőtt pihékben hullott a hó. Még egyre szállt, kavargott a sok pehely, pedig már hegy, erdő, ház tetőzve volt véle. Árkot betemetett, lehullott sziklából hegyet épitett s a falu apró házaira emeletet rakott. A faluvégi kastélyból meg egyenesen tündérvárat formált, amit az ablakok előtt álló, behavazott hársfasor őrizett, takart, amint illik is a Csipkerózsa várához. Ezüst-fehér, fehér-ezüst, amerre a szem ellát. És csend. Végtelen, megnyugtató, pihentető téli csend. Csak a kastély toronyszobájából szürődik ki valami halk, álomszerü muzsika. Talán a Csipkerózsa udvarhölgyei pengetik a hárfát. De nem! mesteri kéz Grieg Peer Gynt-jét játssza s a téli csend minden hangot aláfest. A zene ugy illik a tájhoz, mintha a helyek és a havas erdők dalolnának...