Torockói gyász [antikvár]

ELŐSZÓ ORBÁN BALÁZS SZELLEMÉBEN Az a férfiú, aki a torockói székely bányászoknak a XVIII. század második évében lepergett forradalmáról írt munkájával felgyújtotta képzeletemet, ezekkel a szavakkal fogott írásához: Minden ártatlanul kiontott vér oly kincs, mellyel a népek hagyatékának tárgyalásánál lelkiismeretesen he kell számolnunk. Orbán Balázsnak nevezték. Abból az erdélyi nemességből származott, amelyik mindhalálig áUta, hogy 1848-ban kiváltságairól a haza és a nép javára lemondott. Neve elől a rangjelzést, a címet elvetette. Egész vagyonát nagy munkájának, a Székelyföldnek megírhatására fordította. A székelység körében róla maradt fenn ez a népies szólásmondás: „Báró, de nem folytassa." Tudniillik az örökölt báróságot. Mert választott foglalkozását annál tántoríthatatla-nabbid folytatta. Tudós író, dolgos polihisztor, valóságos min-denes-zseni volt. Évszázadok mulasztását szinte egymaga szerette volna jóvátenni. Régészeti, építészeti, földrajzi, történelmi, nyelvészeti, népéleti szempontból egyaránt leírta, felmérte, lerajzolta - és a XIX. századi technikai lehetőségekhez mérten fényképekben is megörökítette hazája tájait. Az egész Székelyföldet saját lábán járta be. Könyvét a maga költségére adta ki. A torockóiak XVIII. századi döbbenetes perének aktáit: az itt következő regény történelmi bizonyságait is ő ásta ki, és közölte elsőként. A nyelvészkedő Orbán Balázs szerint Torockó azonos lehetett Ptolemaiosz Tíriscumával^. De megemlíti azt is, hogy ismert tudósokat, akik ennek a városkának nevét a finn eredetű Tarras szóból származtatják, ami acélt jelent, és később ehhez a finn szóhoz fűződött hozzá a magyar „ko", vagyis „kő" szavacska. Mondja Orbán Balázs azt is, hogy egyes XIX. századi nyelvész-kedők szerint ózsidó szó, a „Thora"^ lenne a város nevének A római birodalom Dáciájának egyik városneve.