Bővebb ismertető
Erdőn-berdőn sétála, hát ihol nagy a lárma. Bömbölés meg makogás, sose látott ilyet más. Kopott bundás öreg medve, egy kis nyúllal tülekedve.
Szegény ember úgy kacag, majd a szíve megszakad. Dühbe jön ám a medve, így kiált ráförmedve: - Veszetthordta embere, amért rajtam nevetgetsz, ebb' a nyomba megeszlek, szőröstül meg bőröstül, két kis keszeg ökröstül.
Ó, gyönyörű tavaszidő, kizöldült az erdő-mező. Erdő-mező vígan ragyog, szegény ember búsan motyog.
- Ringyes-rongyos életem, sok a bajom énnekem. Csak dolgozom, pedig való: mihelyt dolog, mindjárt nem jó. Hát kínlódjék itt az ördög, tartson ekét, hajtson ökröt. Biz' én megyek, urizálok, erdőn-berdőn kóricálok.