Tengerek és tengerpartok - DVD-vel [antikvár]

Könyvünkről A fókák és oroszlánfókák (a Pinnipedia rend tagjai) életük java részét a tengeren töltik, de olykor kikapaszkodnak pihenni a szárazföldre. Noha közeli rokonai a ragadozóknak (mint a kutyák, a macskák és a medvék), azoktól egészen eltérő módon vadásznak, testük pedig áramvonalassá alakult át, hogy minél gyorsabban és hatékonyabban úszhassanak. A fókák elég nagyok (bár általában nem olyan nagyok, mint a cetfélék), s a testüket melegen tartó vastag szőrrétegnek köszönhetik gyakran bájosan bumfordi megjelenésüket. Sok fókafaj kifejezetten társas állat, és nagy csoportokban él, mások viszont magányosan töltik életüket a tengeren. A valódi fókák és a fülesfókák állományait is nagyon megritkította a túlzott vadászat, amit húsukért és prémjükért folytattak. Mivel pedig sok fajuk csak egy utódot hoz egyszerre a világra, sok nemzedékre van szükség ahhoz, hogy újra benépesítsék azokat a területeket, ahol megritkultak. A szirének rendje az elefántokkal áll közeli rokonságban. Hátsó végtagjaik teljesen elcsökevényesedtek, a vízben lapátszerű farkukkal hajtják előre magukat. A többi tengeri emlőssel ellentétben, kizárólag a trópusi vizekben honosak (a manátik a karibi térségben, a dugong pedig Délkelet-Ázsiában). Noha nincs szükségük zsírrétegre, hogy melegen tartsa őket, mint a hidegebb vizekben élő tengeri emlősöket, ezek az állatok is vastag hájat halmoznak fel a szűkösebb időszakokra. A többi tengeri emlőshöz hasonlóan, olykor a sziréneknek is a felszínre kell emelkedniük levegőért, így könnyű célpontjaivá válhatnak a vadászoknak.