Tamás bátya kunyhója [antikvár]

Remekművekkel is ritkán esik meg, hogy mindjárt a megjelenésükkor hangos, világraszóló sikert aratnak, hogy kiadásaikat egymás után kapkodják szét az olvasók, hogy mindenkit lázba ejtenek és mindenki róluk beszél. Ilyen sikerekhez nem elég az irodalmi érték. Az is kell hozzá, hogy a könyv a kor legégetőbb kérdésére tapintson rá, olyasminek adjon hangot, ami egy egész országot, egy egész világot érint közvetlen közelről, és milliók gondolatait fejezze ki. A Tamás bátya kunyhója ilyen könyv volt. Mint a szikra, az indulatok egész lőportárát lobbantotta lángra az amerikai közönségben. S hogy megértsük óriási hatását, amelyhez foghatót még nem látott az Egyesült Államok, röviden szemügyre kell vennünk, hogyan halmozódott fel ez a robbanóanyag, milyen politikai és társadalmi fejlődés előzte meg Harriet Beecher-Stowe könyvének megjelenését. 1776-ban tizenhárom észak-amerikai angol gyarmat kikiáltotta függetlenségét, majd győzelmes forradalmi harcok után elszakadt Angliától és megalakította az Egyesült Államokat. Az új államszövetség tagjai között azonban mély gazdasági és társadalmi ellentétek feszültek. Míg Északon az erősebb ütemű fejlődés elsősorban az ipar és kereskedelem gyors növekedéséhez vezetett, addig a déli államok mindenekelőtt - mezőgazdasággal, főként gyapottermesztéssel foglalkoztak. A munkaerőt e termeléshez négerek szolgáltatták, akiket még a gyarmati korszakban kezdtek áthozni az ültetvényesek Afrikából. Kalózhajók mentek értük a „fekete földrészre", erőszakkal Amerikába hurcolták, s mint rabszolgákat, áruba bocsátották őket. Több déli államban a rabszolgák száma meghaladta a fehérekét Az Egyesült Államok történelmének első nyolcvan éve voltaképp nem egyéb, mint szüntelen harc a hatalomért Észak és Dél között.