Szívöltöztetés [antikvár]

Ö az út Azon a reggelen tényleg fehér volt minden. Nemcsak a meleg dunna, a forró kakaó habja, anya köténye, a nagyi haja, hanem az egész udvar. A kert. Sőt, az utca is. Az apuka és a nagypapa kora hajnal óta havat lapátoltak. A kis Réka örömében ugrálni kezdett: - Esett a hó! Esett a hó! Igazán esett a hó! Hadd menjek ki! Alig reggelizett, villámgyorsan rángatta elő a szekrény mélyéről a „hóba ruhákat" - ahogyan ő hívta -, gyorsan felöltözött, rétegesen, jó vastagon, sál-sapka-kesztyű, hótaposó csizma, és már kint is volt. - Papa, segíthetek havat lapátolni? A nagypapa jéghideg arcához dörgölte saját meleg pofiját, szemei vidáman csülogtak. - Inkább menjünk el együtt a pékhez! Mit szólsz? - Jó! - lelkendezett. - Szánkóval? - Szerintem ahhoz túl nagy a hó. Próbáljuk meg gyalog, utána elmehetünk még szánkózni is. - Rendben. De akkor fogod a kezem? - Hát persze - mondta a Papa mosolyogva. Csupasz kézzel fogta meg a kislány kezét, ám az egyujjas kesztyűből folyton kicsúszott a kezecske. Réka megunta, és zsebre vágta a kesztyűt. Jó volt a Papa nagy tenyerébe belesimulni.