Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:
Napsugár az égen
Ólomszürke volt a márciusi égbolt és nem akart tavaszodni sehogysem.
A hercegi uradalomnak jószágigazgatói háza előtt, Fáth Imre intéző portáján, egy öreg béres gondterhes arccal tömködte pipáját és hangosan gondolkozott.
- Havazni kezd megen... Sohasem lesz mán tavasz!
Ki akart köpni, ahogy az első pipaszippantás előtt szokta, de hirtelen meggondolta magát. Inkább végigtörölte száját a kabátujjával és ráncos, barna arcára a gondfelhő helyére nyájas mosolygás derült.
- Jó reggelt, Szívecske kisasszonyka! Megfázik idekünn. Az ilyen kis fehérnépnek jobb most a kályha mellett sütkérezni.