Szilasy Bálint [antikvár]

Heves megye déli részén, a Tarna folyóvize mellett, dombokkal körülvett völgyben kis falucska feküdt. A dombok oldalait hatalmas szilfaerdők borították. A községbe vezető utat is szilfák szegélyezték. Ezektől a szépséges fáktól kapta Szilas nevét a falu. Jobbágyok lakták a kis bogárhátú házakat, mert az egész vidék minden lakójával egyetemben Szilasy József úr birtoka volt. A Szilasy-család régi nemesi famíliának számította magát, amely nemességét és birtokait Szent László királytól kapta. Mindegyik Szilasy fegyverrel szolgálta hazáját. Szigorú hagyomány volt ez a családban, amelyet különben is abban a korban minden nemes úr követett. József úr jó katona volt. Mohácsnál is keményen küzdött a török ellen. Ott kapta azt a hatalmas vágást a fejére, amelynek nyoma, mint valami tüzesvassal írott vonal, húzódott homlokán keresztül. Látta Mohácsnál a magyar sereg gyászos pusztulását és ez a nagy nemzeti szerencsétlenség egész életére mélyen elszomorította, valósággal búskomorrá tette. Odaveszett akkor a magyarság színe-java, fiatal királyával egyetemben, kihalt ott a reménység is József úr szívéből, hogy az ország valamikor talpra állhasson. Nem szívesen gondolt Mohácsra, nem is beszélt róla soha. Tudta, hogyha a török ki is vonult az országból, azért mégis állandó veszedelmet jelent, mert nincs sereg, nincs vezér, aki útját állaná, ha ismét hódító útra indulna...