Szent István király [antikvár]

Részlet: "A kilencedik század alkonyán egy harcos lovas nép jött napkeletről, s megtelepedett a Duna és a Tisza táján. Fürge lovaikon fegyveresei a villám gyorsaságával támadtak. Ahol csak megfordultak, vakrémületet keltettek nyilaikkal. A keresztény Európa templomaiban a könyörgések ekkortájt egészültek ki a következő sorral: "A magyarok nyilaitól ments meg Uram minket". Évtizedekig nem volt a magyaroknak méltó ellenfelük, csak azután, hogy ellesték harci taktikájukat, és már felkészülve várták a lovassereget. A sorozatos vereségek aztán végképp véget vetettek a fél évszázados kalandozásoknak. Száz éve annak, hogy a magyarok száguldó csapatai betörtek Nyugatra. Azóta a világ nagyot fordult, a magyar is otthon ülő nép lett. Első királya, aki a keresztségben az István nevet kapta, megfékezte harciasságát, új vallást, ezáltal új életformát és országot adott neki."