Szegény leány is férjhez mehet [antikvár]

Részlet a könyvből: - Legalább meglátom a házukat - gondolta Penelope -. Utóvégre megölni csak nem fognak. Legrosszabb esetben kidobnak. A tavaszi reggel csendes volt és forró. Olyan csendes és olyan forró, amilyen csak Californiában tud lenni. A Flagg-park dús virágait egyetlen szellő sem rebbentette meg. Olyan volt ez a park, mint egy királyi kastély kertje, virágágyaiban százféle színű tulipán, primula, árvácska és a gondosan nyírt, alacsony bokrok ezerárnyalatú zöld leveleit mintha kifényesítették volna. És fák, sok-sok tölgyfa és jegenye és fűzfa, nyírfa és nyárfa és fenyő. A sok-sok fa egészen eltakarta a házat, jobban mondva a házakat. Mindenki tudta, még Penelope Fitzpercy is, aki pedig ma járt először errefelé, hogy nyáron át a Flaggek valamennyien együtt éltek a százholdas birtokon és hogy nem egy, hanem legalább egy tucat házat laktak. Penelopet egy bájos fiatal asszony hozta be vidám kis Roadsterén, az állomásról. - A Flagg-ház? - kérdezte. - Ó, az jó öt kilométernyire van innen, fönt a dombon. A kapuig szívesen elviszem. A kapun túl még sohasem voltam. Igazán nagyon kedves volt tőle, hogy felvette Penelopet a kocsijára. Máskülönben - gondolta Penelope, mialatt a végeérhetetlennek tetsző, kanyargós utakon fölfelé igyekezett - nagyon kimerítő lett volna a séta. A hatalmas, tömör, vasrácsos kapu, amelyet ezen a reggelen egészen elborították a sárgás-fehér banksia rózsák és a sötétzöld repkény, már messze és mélyen alatta maradt és a kert csak nem akart véget érni. Emberi lakóháznak még mindig nem látszott semmi nyoma.