Száz meg egy kiskutya [antikvár]

Lapélei maszatosak. Gerinc felső sarka kopottas.
Aligha létezik közismertebb rajzfilm Magyarországon, mint a legendás 101 kiskutya. Így aztán az élő kutyákkal és színészekkel készült legújabb változat is hasonló sikerre számíthat. Nem mindenki tudja, hogy a filmek forgatókönyve ebből a bensőséges hangulatú, csodálatos meseregényből készült, amely most az eredeti rajzokkal illusztrálva kerül az olvasók kezébe. A filmeknél gazdagabb, meglepetéseket tartogató történet inkább a nagyobb gyermekekhez, sőt az érzékeny szívű felnőttekhez szól, s jóval több szereplőt ismerhetünk meg belőle. Hogyan is kezdődött? Dodie Smith, az 1930-as évek ünnepelt színpadi szerzője darabjainak londoni premierjén legtöbbször fehér ruhában jelent meg, amelyhez fekete bolerót viselt, s fehér kaméliát tűzött rá. "Már csak egy dalmata kellene az összhanghoz" - mondogatta tréfásan. Vőlegénye kapott az ötleten, s megajándékozta őt egy dalmatakölyökkel, Pongóval. Egyszer, amikor a kutya már nagyobb lett, az írónő egyik vendége így szólt, mikor meglátta Pongót: "Micsoda szép bunda lenne belőle!" Ekkor született a két évtizeddel később megvalósult regény alapötlete. A pár évvel ezelőtt, kilencvenéves korában elhunyt szerző mind a kutyákra, mind az emberekre jellemző tulajdonságokkal fölruházott kutyahősei örökre az olvasók szívébe lopják magukat. A meseregény magyar változata most először jelenik meg az eredeti illusztrációkkal.