Sminkben a focipályán [antikvár]

Részlet: "1. fejezet Hogy lehetnek ilyen szörnyen ostobák a fiúk? De most komolyan Itt van például a haverom, Paul. Éppen a buszra vártunk, közben beszélgettünk erről-arról: a legújabb Xbox-játékokról, meg hogy ki nyeri idén az FA-kupát. Egyszóval, a szokásos diskurzus folyt. Majd váratlanul, minden előjel nélkül Paul nagy hangon magyarázni kezdett arról, hogy hány gólt lőtt a hétvégi meccsünkön, meg hogy be akarta verni az egyik srác orrát, csak a bíró pont odanézett. Az ostoba. - Biz' isten, betörtem volna az orrát! - hencegett Paul. - Az egyik karommal befogtam volna a fejét, hogy ne tudjon ficánkolni, aztán - Te mégis miről hablatyolsz itt össze? - vágtam közbe. Paul azonban ügyet sem vetett a közbeszólásomra, szinte levegővétel nélkül folytatta: - De persze a bíró, aki egyébként soha semmire nem figyel, és semmit nem vesz észre, pont akkor nézett oda, amikor éppen a földre vittem volna azt a nagydarab srácot - itt természetesnek tűnő módon megszakította a monológját, majd hanyagul a buszmegálló falának dőlt. - Szia, Jenny! - kiáltott fel hirtelen. - Eddig észre sem vettelek! Egy szempillantás alatt megértettem a kis színjáték okát. Ami, illetve aki nem volt más, mint Jennifer Gregson, Paul vadiúj barátnője. Paul a fenti hencegéssel Jennynek akart imponálni - a soha meg nem történt verekedés elmesélésének célja az volt, hogy Paul kemény, férfias énjét fitogtassa. Ami egyébként nincs neki. Amúgy én is ott voltam azon a meccsen, és igazából több gólt lőttem, mint Paul, bár az ő elbeszéléséből úgy tűnt, mintha legalábbis a meccs idejére megszállta volna Wayne Rooney szelleme." 5 I