Sarkantyús mesék [antikvár]

iM'f li'V.' I).' ¦ • íll • |1 • í íii ' I! I. I i ' I 'f i , . , . • I ¦ I ' ' I I ' " • I .' .' I ' ¦ ¦ ¦ 'I ' 1. I, r' - Hű, de meleg van itt benn, idáig ez fel sem tűnt! - Gondolta magában. -Fészkelődöm egy kicsit, hátha jobb lesz! Micsoda szűk helyen vagyok! Grrr, grrr. Ez meg mi? Olyan éhes lettem, talán a szemeim kopognak? Nem, ez nem olyan hang! Megvan! A gyomrom korog! Mégiscsak egy nahát! Micsoda dolog ez kérem, hogy nincs mit enni? Hol kell itt reklamálni? Még körülnézni sem tudok! A nyakam sem tudom komolyabban mozdítani, hogy látnám, mi van körülöttem, de gyanítom, hogy semmi! Bizseregnek a tagjaim. Na, én innen megyek! Lesz, ami lesz, kitöröm ezt a fehér valamit, ami olyan szorosan körülvesz. Ettől csak jobb lehet! Most meg mi van? Hiába nyomom a fejemmel, nem enged! Talán a szárnyam? Nem, az sem elég erős! Csak jussak ki egyszer, én leszek a legerősebb, legbátrabb, legügyesebb kiskakas a világon, az biztos! Honnan tudom, hogy kiskakas vagyok? Nem is értem, de tudom és kész! - Ekkor összeszedte minden erejét, és hatalmasat rúgott a szoros fehér valamibe. Reccs, megrepedt. Ezen felbuzdulva még egyet és még egyet rúgott bele. Először az egyik, majd a másik lábával. Most már egyre könnyebb dolga volt. Addig rugdosta a burkot, amíg az nagy darabokban szétesett. Magasra tartott fejjel, diadalittasan nézett körül.