S. O. S. Titanic! [antikvár]

1. ÍGY KEZDŐDÖTT - Vállalja? - Természetesen, Sir! - Gondolja, hogy sikerül? - Természetesen, Sir! - És ha mégis ha nem? - Képtelenség, Sirl - Igaza van, a hajó - . . . a hajó. Sir, elsőrangú, kipróbáltuk! És ha szerencsénk lesz, még az idó is kedvezhet! - Tehát bízzunk az időben? - Igen, Sir, bízzunk az időben! Csend támadt. Bruce Ismay, a White Star ügyvezető igazgatója leverte szivarjának hamuját, megelégedetten bólintott; és újból - immár ki tudja, hányadszor a mai napon! - a falra függesztett nagyméretű térkép elé állt. Elgondolkodva nézte, méregette a hatalmas tengerfelületet, az Atlanti-óceánnak Európa és Amerika közötti részét. Időnként rátette a kezében levő pálca hegyét Southampton kikötővárosra, majd lassú ívben haladt a pálcával előre Anglia déli partjainál, és parabolikus ívet írt le egészen New Yorkig. Időnként hümmögött, krákogott, a homlokát ráncolta. Annyira elmerült a térkép tanulmányozásában, hogy a szivar - megszokott szenvedélye - minduntalan elaludt. Nem a szivar volt a hibás, mert Bruce Ismay a létező legfinomabbat szívta, egyenesen az ő számára gyártva, arany-piros gyűrűcskékkel, a White Star csillagával és