Rovarok és pókok, ahogy még sosem láttad őket [antikvár]

A impMfr óMm mM/y Mindenekelőtt lenne hozzád egy kérdésem, kedves Olvasóm. Szerinted hogyan készül egy ilyen közeli rovarfotó. Állva? Ülve? Állványról? Nem, nem, egyik sem. Az ilyen közeli rovarfotók ugyanis fekve, egészen pontosan „fetrengve" készülnek. Semmin se lepődjünk meg, ha az ember elszánt rovarfotós! Mit is jelent ez? Adott egy kirándulás, amelyre minden átlagos ember azért visz takarót, hogy leheveredjen rá és ebédidőben azon eszegesse meg gondosan becsomagolt szendvicsét. Minden másképp van azonban, ha közelebbi, „fotogén" kapcsolatba szeretnénk kerülni a rovartársadalommal. A takarón hason fekve, majd óvatosan annak szélére, a kiszemelt rovar felé kúszva igen mókás látványt nyújt az ember. Többször hallottam, amint a közelemben kirándulók megállva csodálkozó, időnként szánakozó hangon beszélnek rólam. Az arcukat nem látom, tekintve, hogy éppen hason csúszom például egy kiszemelt szép, kövér sáska irányába. És ez nekem ebben a pillanatban mindennél fontosabb. Azonban abban mindany-nyian megállapodhatunk, hogy látva e mosolygó imádkozó sáskát (sokszorosára nagyítva), e küzdelem megéri. Lássuk, mit is kell még tudnunk a rovarfotózás rejtelmeiről! Áprilistól szeptemberig lehet igazán vizsgálni a rovartársadalmat. És itt ragadom meg az alkalmat, hogy elmondjam, miért kezdtem neki ennek a könyvecskének. Ne félj a rovaroktól! Aprók, sokan vannak, de ők a saját életüket élik. A hasz- \Y nos, különösen a védett rovarokat pedig nem is szabad bántani! Persze nem is