Pufi Kandúr világgá megy [antikvár]

Csodálatos nyár eleji idő volt. Az a fajta, amikor a nap már jó melegen süt, de még nem túl forró. Pufi Kandúr remekül érezte magát. Élvezte, ahogy a napsugarak csiklandozzák a hátát, és a nemrég elfogyasztott kolbászdarabok kellemesen megtöltik a gyomrát. Kis gazdájával, Jonatánnal, éppen a hangyák vonulását tanulmányozták a kertben. Az apró rovarok hosszú, tömött sorban vonultak a kert egyik végéből a másikba. Legtöbbjük kicsi, fehér tojást cipelt, mások semmit. Pufi közvetlenül a hangyaút mellett csücsült, fejét jobbra-balra forgatva követte mozgásukat, néha elégedetten hunyorgott. Jonatán vele szemben guggolt, és szemét meredten a pici rovarokra szegezte.