Örökké nyár lesz [antikvár]

^ MIKOR KICSI VOLTAM, szerda esténként anyámmal mindig \ régi musicaleket néztünk. Csak mi ketten. Volt, hogyapám és Steven beült hozzánk egy időre, de többnyire csak mi ketten kucorogtunk a takaró alatt a kanapén, egy tál édes és sós pattogatott kukoricával az ölünkben. Többször megnéztük a The Music Mant, a WestSideStoryt.a Találkozunk St. Lou/'se-bant - ezeket szerettem, és az Ének az esőbent - amit egyszerűen imádtam. De egyik sem érhetett fel azzal, ahogy a Bye Bye Birdie-ért rajongtam. Az ösz-szes közül az volt az első számú kedvencem. Újra és újra megnéztük, rengetegszer, ahányszor még anyám is bírta. Kim MacAfee-hez hasonlóan én is szerettem volna sminkkel és rúzzsal, magas sarkú cipőben járkálni a „boldog felnőtt nő érzésével", miközben a fiúk utánam fütyülnek, és én pontosan tudom, hogy az a fütty nekem szól. Szerettem volna felnőni, és Kimhez hasonlítani, mert ő pont ilyen volt. Majd amikor le kellett feküdnöm, a fürdőszobatükör előtt, fogkrémtől habzó szájjal mindig azt énekeltem: „Szeretlek, Conrad, nagyon szeretlek! Szeretlek, Conrad, és hűséges leszek!" Nyolc-, kilenc- és tízévesen szívem-lelkem beleadtam a dalba. De nem