Nincs nyár nélküled [antikvár]

Részlet a műből: Első fejezet Július 2. CZTORRÓ NYÁRI NAP KÖSZÖNTÖTT RÁNK COUSINSBAN. A me-dence partján fekszem, és egy magazinnal takarom el az arcom. Anyám a verandán pasziánszozik, Susannah bent a konyhában szorgoskodik. Valószínűleg nemsokára megjelenik egy pohár napon érlelt teával és egy könyvvel, amit illene elolvasnom. Valami romantikussal. Conrad, Jeremiah és Steven egész reggel kint szörföztek az éjszakai vihar után. Elsőként Conrad és Jeremiah ér haza. Már azelőtt hallom a hangjukat, hogy felbukkannának. Feljönnek a lépcsőn és azon élcelődnek, hogy Stevenről hogyan sodorta le egy fölöttébb vad hullám a fürdőgatyáját. Conrad öles léptekkel közelít, majd leveszi arcomról az átizzadt magazint és rám vigyorog. - Mindenféle írás lett az arcodon — mondja. - És mi áll bennük? — hunyorgok. Mellém térdelve azt feleli: - Mi is az? Hadd nézzem! Azzal a komoly Conrad-féle arckifejezéssel fürkészi az arcomat. Egész közel hajol és megcsókol. A szája hideg és sós az óceán után.