Ne nézz vissza! [antikvár]

János próbálta eldönteni, melyik sapka illene a Szőrös Poci reklámarcához. A klasszikus Mikulás-fazon, a bohókás rénszarvasagancs, esetleg a manósapi. Nehéz dolga volt, mert a reklámarc, nevezetesen Gubanc, a rozsdaszínű magyar vizsla, aki annyira fajtatiszta volt, hogy a törzskönyvét a magyarok bejöveteléig vissza lehetett volna vezetni, nem viselte túl jól egyik fejfedőt se. A gumiagancsot szétrágta, a manósapi egyik csörgőjét lenyelte, amitől a remények szerint valamikor csilingelve fog majd kakilni, a Mikulássapkára pedig eszeveszetten vicsorgott. Nem csoda, hiszen a piros szín egyáltalán nem illett hozzá, a fehér bojtok pedig megcsúfolták férfiasságát, holott fajtatiszta, törzskönyvezett kis Gubancok tucatját szabadította rá a világra ivarérett kora óta. Állítólag az egyik szőrös kis utód bekerült a hollywoodi álomgyárgépezetbe, és már mancshoz is kapta egy kutyás-detektíves film forgatókönyvét. Egy másik pedig arra várt, mikor kezd el őszülni Gubanc pofája, hogy átvehesse helyét a kutyakonzerv dobozán. Nem mintha ne lehetett volna kijavítani néhány ősz szőrszálat némi utómunkával, de János jobban szerette, ha a modellek a természetes szépségükkel csábítják vásárlásra az embereket. Bár a cég a Szőrös Poci névvel hátrányos helyzetből indult, csodák csodájára mégis terjeszkedett. A tervek szerint karácsonyra megnyitják új üzemüket, amit Diósvámhatár régi gyártelepén húztak fel. János mosolyogva hümmögött. Ha eddig nem tette, ettől a hírtől Ortoczki Gerzson visszatér a túlvilágról, és addig kísérti a dolgozókat, míg a vezetőség munkaerőhiány miatt kénytelen lesz bezárni az üzemet.