Nagyvárosi természetbúvár [antikvár]

Szeretjük a természetet, különös tekintettel az állatokra, érdekelni azonban inkább csak az egzotikus teremtmények szoktak. A nálunk honos állatokkal nem nagyon törődünk, van belőlük bőven, lesz veréb holnap is, akkor majd megnézzük alaposabban. emberek milliárdjai élik le az életüket anélkül, hogy meg tudnának különböztetni egy házi verebet egy mezeitől, vagy a hímet a nősténytől. Ugyanakkor a természetfilmeken százmilliók nézik, milyen ügyesen készíti fészkét az afrikai szövőpinty, a veréb közeli rokona. A fáraóhangya vagy a kis fekete hangya olyan kunsztokat tud, hogy azok mellett egy termeszvár maga az érdektelenség, és nem kell moziba menni, ha őslényt akarunk látni, mert az ezüstös ősrovar akár a fürdőszobában is megtekinthető. Egy kiadós kiránduláson sokféle állatot láthatunk, de ezek többnyire csak néhány másodperces villanások; a róka eltűnik a fűben, a vaddisznó szagot kap, és rövid bámulás után elcsörtet a bozótban. Legtovább a ragadozó madarakat nézhetjük, de azokat is csak messziről. Szemben az ember jelenlétéhez szokott, városban élő állatokkal, mint a galamb, a kóbor macska, a cinke vagy a varjú.