Nagymamák és nagypapák világa [antikvár]

- Nagyszülőnek lenni fontosabb, mint miniszterelnöknek! - vallja meggyőződéssel Dzsepetto nagypapa, miközben csiszolópapírral dörzsöli egy piros sörényű faló hátát. - Kétségkívül! - teszi hozzá Fonó nagymama, kibogozhatatlan fonalakat bontogatva és az orsóját a rokkájához igazítva. Egy sarokban Költő nagypapa hallgatja őket, zsebéből elővesz egy jegyzetfüzetet, egy ceruzát, és csendben feljegyez néhány szót. Utazó nagymama bőröndökkel megrakottan érkezik, és mielőtt felhívná az unokáit, igazat ad az előtte szólóknak: - Igaz. Kinek is hoznám én ezeket a csecsebecséket, bábukat, indián álomfogókat, ha nem az unokáimnak? Mindannyian egyetértenek abban, hogy nagyszülőnek lenni fontosabb, mint: - Sarkvidéki kutatónak, űrhajósnak vagy az autóutak úttörőjének lenni a Szubszaharai Afrikában - jegyzi meg Geográfus nagypapa térképhajtogatás közben. -Vagy mestercukrásznak a legjobb párizsi étteremben, vagy a legelőkelőbb Duna-parti cukrászda tulajdonosának lenni - erősíti meg Piskóta nagymama. - Vagy a világ legjobb folyóirata elszánt riporterének, de mit is beszélek, még egy külföldi napilap igazgatójánál is jobb - folytatja Újság nagypapa. Nyelvtörő nagymama helyeslően bólint: - Mondom én, ha még zavaros nyelvvel is, hogy aztán kibogozhassam, kifordítva és összekeverve a szavakat, hogy én tudom, és tudja mindenki, aki engem körülvesz.