Bővebb ismertető
Bár Európa madárvilága a fajokat tekintve Dél-Amerika, Afrika és Ázsia trópusi területeihez képest kevésbé gazdag, éppen Közép-Európában egy kis térségben meglehetősen változatos. Ennek oka a földrajzi változatosság, az emberek által kialakított életterek sokfélesége, melyekben egészen különböző madárfajok találnak otthonra. Megközelítőleg az eredeti állapotukban lelhetők fel az Alpok legmagasabb régiói és az Északi-tenger partjainál található Watt-tenger. A köztük lévő területeket egykor végtelen erdők borították.
Az erdők kiirtásával és az így szabaddá vált részek szántóföldként és legelőként való hasznosításával az emberek nagymértékben megváltoztatták a tájat. Mindez a madárvilágban is jól észrevehető változásokat okozott, az eredetileg Közép-Európában élő erdei madarakhoz ugyanis a délkelet-európai és elő-ázsiai sztyeppék madarai (pl. a mezei pacsirta) is csatlakoztak, melyek benépesítették az újonnan alakult "kultúrsztyeppéket".
Ugyanakkor emberi települések jöttek létre, és nagy, mesterséges kőtrengetekké nőtték ki magukat, ahová hegyi madarak költöztek be, pl. a házi rozsdafarkú és a sarlós fecske. Sőt, manapság a madárfajokban leginkább bővelkedő életterek éppen az emberek közvetlen közelében lévő kertek és parkok, hiszen itt megtalálhatók a fákon élő erdei madarak, a félig nyílt térségek cserjéseit kedvelő madárfajok és a fent említett sziklalakók is.
Igen változó, hogy mi lett azokkal a fajokkal, melyek a tavak és a folyók mentén, vagy a mocsarakban és a lápokon honosak. Egyrészt a lecsapolások, a felöltés és a tőzegkitermelés következtében számos élőhelyük megszűnt, viszont a sok mesterséges vízfelület pl. bányatavak és halastavak részben ki tudják váltani szerepüket. Vizeink fokozott turisztikai kihasználása következtében azonban jelenleg számos vízimadárfaj a veszélyeztetett fajok közé tartozik.