Mikor Karcsiból Károly lett [antikvár]

Részlet a könyvből: Elfogató parancs - Van még valami parancsa kapitány úrnak? - kiáltotta Kolbe csoportvezető. Kiabált, holott a kapitány közvetlen közelében állt, az íróasztal mellett. Dall kapitány pedig, a rosenhaini körzeti Gesztapo parancsnoka egy cseppet sem volt nagyothalló. Ellenkezőleg. Dall kapitánynak olyan finom hallása volt, hogy kis, tömzsi, mindig izzadt csoportvezetője kiabálásából pontosan megállapította, milyen fokra hágott annak izgalma. Ezért ma különösen egykedvűen válaszolta Dall kapitány: - Csak holmi asszony-ügyek! Ásítva lapozgatott az előtte fekvő iratcsomóban. Az aznapi posta volt. Aztán a csoportvezetőnek átnyújtott egy iratot: - Ez az... A nőket nem szabad beengedni a pályaudvarra, ha a frontra induló katonákat kísérik. - Legfőbb ideje! - kiabálta Kolbe, mint akinek elevenére tapintottak. - ezek az asszonyok kicipelik magukkal az összes porontyaikat és valóságos színházat rendeznek... jajgatnak, sikoltoznak! Ezt szándékosan teszik, kapitány uram. Magam figyeltem meg tegnap a pályaudvaron. Éppen jelenteni akartam... Világos, hogy ez az egész meg van szervezve... Hangulatot akarnak csinálni... - Nincs is erre szükség - mondta álmosan a kapitány. - Valamennyit le kell tartóztatni!