Meseceruza [antikvár]

ELSŐ FEJEZET melyben megtudjuk, milyen könnyű mesét írni A Meseíró Lili ágya mellett üldögélt. Minden este mesét olvasott kislányának elalvás előtt, miközben kutyájuk. Fickó ott szunyókált a szőnyegen. Ma viszont egy kicsit másképp alakult a dolog. Nem, nem Fickó hiányzott a szőnyegről: ő most is a megszokott helyén feküdt. Lili viselkedett kicsit furcsán: izgatottan mocorgott az ágyban, míg végül felült és mélyen édesapja szemébe nézett. - Mégis, apu, mondd el, mit fogunk holnap csinálni a születésnapomon? - kérdezte. - Nem mondom el, mert titok! - mosolygott a Meseíró, és Lili orrára bökött a mutatóujjával. - Jaj, ne legyél már ilyen! Áruld el! - A titok azért titok, mert nem lehet elárulni - vonta meg vállát a Meseíró. Lili nem hagyta magát. - Jó, de akkor legalább azt mondd meg, hogy megírtad-e már az ajándékmesét, amit megígértél! A Meseíró megvakarta feje búbját, és kelletlenül válaszolt: