Mátyás király [antikvár]

Részlet a könyvből: Egész testét elöntő szédülést érzett. A falak elmozdultak, meggörbültek a tárgyak vonalai. A végtelenbe való zuhanást érzete. A teste már mintha leért volna, de a lelke nesztelen suhanással esett tovább az idő mélységei felé... Majd arcok táncoltak fölötte... "Ez már a halál!" - gondolta. Éles, fehér villanás járta át az agyát. Pontos, kemény ütés volt, de nem a test érezte, inkább a tudat. aztán képek indultak, már-már követhetetlen sebességgel. Egy-egy mintha kimerevedett volna, mint gyerekkorában, ébredéskor az első eszmélés pillanatainak töredéke... Valaki kiáltott. - Uram!... Királyom!... Tömör feketeség fogadta be puhán. Fehér képek villóztak. Lovon száguldott... Pap tanítójának a hangját hallotta: "Mátyás úrfi... Kisuram!...