Manócska [antikvár]

Részlet a könyvből: Ricsi nagyon szerette az állatokat. Ha reggel kiszaladt udvarra, az első dolga mindig az volt, hogy megsimogassa Pajtást, a nagy fehér kuvaszt, aki lompos farkát csóválva már messziről sietett felé. De szerette a többieket, a fekete cicát, a tyúkokat, a piros tarajú, hangosan kukorékoló kakast, az örökké hápogó kacsákat, az udvar közepén álló dúcon turbékoló galambokat, de még a kerítés melletti bokrokon pörlekedő verebeket is. Szívesen barátkozott volna a nagy pulykakakassal, de az gőgösen elfordult, és pöffeszkedve, farkával sátorozva odébbsétált. Ha melegen sütött a nap, Ricsi az öreg diófa alatt játszott. Homokvárat épített, piros-fehér-zöld zászlót tűzött a legmagasabb bástyára, a kapuba pedig ólomkatonákat, két egyenruhás, szuronyos őrt állított. A vár körül, a széles árokban víz csillogott, de ha a szomjas föld egy idő után magába szívta, Ricsi fogta a kis piros vödröt, és a kerti csapról újra teletöltötte.