Magyarország legszebb madarai [antikvár]

Csúnya madár nincs! Valamennyien szépek. A zöld nádas felett hanyagul odavetett hófehér fátyolként, méltóságteljesen evező nagy kócsag éppen úgy, mint a szikla csúcsán flótázó, hamvaskék fejű, rozsdavörös alsajú kövirigó. A festő ecsetjére kívánkozó színeivel a trópusokat idéző gyurgyalag, vagy a maga egyszerűségében is nagyon szép, odúja előtt csiripelő kis mezei veréb. Van, akit a tollak színes kavalkádja, másokat a magasban keringő, vagy éppen prédájára váró ragadozó bűvöl el. Sokan azokban az utánozhatatlanul elegáns mozdulatokban gyönyörködnek, ahogy a kékhegy mozog a nád sűrűjében, vagy amikor a fülemüle könnyedén repülve egy gallyra telepszik és szárnyait kissé leeresztve önfeledten csattogni, énekelni kezd. Nem volt könnyű a válogatás, hiszen a könyvben szereplő 24 madárfaj helyett nagyon könnyen egy másik "garnitúrát", hasonló szépségű madarakat is bemutathattunk volna. Biztosan sokan lesznek, akik majd hiányolják a narancspiros mellényű, nagy fekete szemeivel oly kedvesen pillantó vörösbegyet, az üstökös vagy a kanalas réce pazarul színezett gácsérját, a cigánycsuk bókoló bogáncs lila virágján hintázó hímjét, a felfelé hajló hosszú csőrével és fehér-fekete színeivel valóban megkapó külsejű gulipánt, a mindig elegáns, légiesen könnyed röptű cséreket, szerkőket, és a felsorolást még hosszan lehetne folytatni.